Farkas Vera
Mentálhigiénés szakember jelölt
Szakmai életem a versenyszférában kezdtem, ahol középvezetőként került fókuszomba mentális egészségünk és együttműködésünk minősége. Majd éveken keresztül önkéntes koordinátorként és személyi edzőként is volt szerencsém emberek motivációit és kihívásait közelebbről megismerni. Mindeközben számos egyéni és csoportos önismereti módszer mentén vizsgáltam azt, honnan jövök, mit tapasztaltam és hova tartok. Mára kirajzolódott, hogy korábbi nehéz tapasztalásaim hogyan transzformálhatóak olyan erőforrássá, ami saját jóllétem táplálása mellett mások szolgálatába is állítható. Így léptem a segítő hivatás útjára.
Ez az idézet fejezi ki most legjobban, mit is jelent számomra a segítői jelenlét a közösen töltött időben
Ha azért vagyunk együtt, mert elvesztetted az utadat az erdőben, akkor nekem nem kell tudni, hogy hogy vezesselek ki. Nem ez a probléma. A probléma az, hogy annyira szorongsz, hogy egyedül vagy, és hogy soha nem fogsz kikerülni az erdőből. Én megtalállak és azt mondom neked, hogy addig leszek veled, amíg te meg nem találod a kiutat. Én nem ismerem a te erdődet, te kerültél oda, te járkálsz benne, de ha azt mondom, hogy fogom a kezedet, együtt leszünk, akkor már okosabb vagy, már jobban tudod nézni, hogy „itt már voltam, menjünk más irányba”. Tehát nekem nem kell vezetni, nekem csak együtt kell lenni veled, vagy mögötted, vagy melletted lenni, de nem előtted. És akkor együtt vagyunk, és az együttlét az nekem is jó, nem csak neked.
Feldmár András
Rólam mondták
